A tehetség az emberé, a nagyság a sorsé - vallotta Kemény Zsigmond ez az ami pontosan illik Attilára a nagy királyra. Most ünnepeljük 1600. évfordulóját születésének - a születést és életet kell ünnepelni nem a halált A nagy királynak, aki talán legnagyobb áldozata a „sors" alakítóinak, a történelem hamisítóinak. Viszont a tényleges sors előbb-utóbb leleplezi őket, megtisztítja rágalmaiktól a történelmet Attilát ünnepeljük, akit rendszeresen gyaláznak, s csak titkán beszélnek róla történelmi rangjának, jelentőségének megfelelően. Pedig csak vallásalapítók szerepelnek annyit népek legendáiban, mint ő Izlandtól Ibérián keresztül a Kárpátokig és tovább. A népek fantáziáját ugyanis másfélezer éve mozgatja ez az isteni jelenség. Szeretet vagy gyűlölet, hódolat és lebecsülés övezte, övezi. Ami végül is mindegy, hiszen a kiválóság elsőrendű jellemzője kikerülhetetlensége, akiről mindenkinek szükségképpen véleménye van. Attila nagyságának máig bűvöletében élünk, ki negatívan, ki pozitívan. Bár a félelemből egyre inkább a csodálat felé tolódnak el a felismerések és az érzelmek. Európa történelmének teljes megértéséhez, megismeréséhez nem egy esetben rajta keresztül jutunk csak el. Kötetünk szerzői e megkerülhetetlen jelenség értelmezésére vállalkoztak, olykor egymással vitatkozva is.
