Részlet:
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt, volt egy rengeteg nagy erdő. Rengeteg erdőnek kellős közepében egy kicsi kaliba. Abban a kicsi kalibában lakott egy ember, akinek a tolvajság volt a mestersége. Ennek az embernek egyetlenegy fia volt, akinek Fiú volt a neve, s mikor halálos ágyába került, ennek is azt tanácsolta, hogy csak folytassa az ő mesterségit. No, ugyan rossz mesterség lehet az a tolvajság, mert a fiúra, egy kötő nem sok, annyi sem maradt az apja után. Eltelt két-három nap, s csak hogy éhen nem halt szegény Fiú meg az özvegy anyja. Mondja az asszony a fiának:
- Hát, fiam, eredj, s menj, próbálj szerencsét!
Elindult Fiú, nagy botot vett a kezébe, s ment, mendegélt az erdőben. Amint menne, mendegélne, látja, hogy jő szembe vele három diákforma legény. Meghúzódott egy fa mögött, s várta, míg odaérnek. Mikor a fához értek, hirtelen eléugrott, s a diákokra kiáltott:
- Álljatok meg, s adjatok nekem pénzt s kenyeret, mert különben halál fiai vagytok!
A diákok nagyot kacagtak erre, hogy csak úgy csengett az erdő a kacagásuktól. Mondja az egyik:
- Hát mit gondolsz, barátom, elbírnál te hármunkkal? Hátha mi verünk meg téged, s nem te minket?
