Courbet, egy burgundiai nagygazda fia, tájszólásban beszélő és harsogóan vidám kedélyű fickó, a szülői ház és a társadalom ellenállását legyőzve festő lesz. A korabeli – múlt századi – szokással szembeszegülve elvet minden akadémikus, klasszikus és romantikus kötöttséget, és ezzel kiközösíti önmagát a hivatalosan befogadott festők köréből. Van bátorsága szembeszállni a „Szalon” tekintélyuralmával, önálló nyilvános kiállítást rendez az általa létesített „Realizmus pavilonjában”, tehetségével kényszeríti ki a kritika és a közönség elismerését. Színes és kalandos életpályája összefonódik Franciaország nagy társadalmi fordulataival. Három forradalmat él át, végül emigrációban hal meg, mert a párizsi kommün utáni reakció felelőssé teszi a Vendöme-oszlop ledöntéséért: előbb börtönbe csukják, majd az oszlop helyreállítási költségét is vele akarják megfizettetni. Az életerőtől duzzadó festőmester összeroppan a méltatlan üldözés súlya alatt. Hazája csak halála után ismeri fel, hogy korának legnagyobb festőjét tette gúny és üldözés tárgyává.