Amikor meghívást kaptam az Ausztrál Krimiírók Társaságának fesztiváljára a helyi Orient Expressz, a Ghan fedélzetére, reménykedtem benne, hogy az utazás némi inspirációval szolgál majd a következő könyvemhez. Ezúttal regényt akartam írni - elég volt az egymást gyilkoló hús-vér emberekből. Sejthetitek, hogy nem így sült el a dolog.
A fesztivál vendéglistája a krimiirodalom krémjéből állt. Ott voltam én, a debütáló szerző, aztán egy fickó, aki helyszínelős krimiket ír, egy legendás bestseller író, meg egy nő, aki jogi krimikben jártas, egy másik, aki pszichothrillerekben, valamint egy szépirodalmi nagyágyú. Ám amikor egyikünket meggyilkolják, a vonaton utazó írók - velem az élen - azonnal nyomozókká válnak. Együtt csak sikerül megoldanunk egy bűnügyet. Elvégre nemcsak a megoldásban vagyunk profik, hanem az elkövetésben is.
De hogyan lehet kideríteni, ki a gyilkos, ha az összes gyanúsított tudja, hogyan ússzon meg egy gyilkosságot?
Ernest Cunningham, A családomban mindenki gyilkos felejthetetlen elbeszélője visszatér, hogy a dermesztő hideg után ezúttal a sivatagi forróságban eredjen egy újabb gyilkos nyomába.
A könyvről mondták:
„Kivételesen jól megírt krimi elejétől a végéig... pontosan olyan, amire egy rajongó csak vágyhat. Fantasztikus folytatás, minden fordulata épp olyan szórakoztató és ördögi, mint az előző kötetnek.”
Jane Harper
„Ravasz, élvezetes, letehetetlen és bámulatosan eredeti. Az ilyen könyvekért szeretünk olvasni.”
Stuart Turton
„Zseniális és borzasztóan szórakoztató. Remek paródiája a Gyilkosság az Orient Expresszen alaphelyzetének.”
The Times
