E könyv története a harmincas évek derekáig megy vissza: a Bolyaiak marosvásárhelyi kollégiumának egyik bolthajtásos hálószobájában esti lámpaoltás és az apparitor botjának utolsó koppanása után az internátusi síri csendben, elalvás előtt sok furcsa históriát hallhatott a kisdiák a kollégium igazgatói beszédekben emlegetett büszkeségeiről, a professzor apáról és a titokzatos katonatiszt fiúról. A történeteket a szoba primáriusa mesélte, úgy, ahogy azt már ő is idősebb diákoktól hallotta. Alig emlékszem rájuk, de tudom, hogy borsózott tőlük a hátam. Az esti mese, a vásárhelyi pletykák diákszájon továbbszíneződött, már-már anekdotává kerekedett szájhagyománya valami különös érdeklődést támasztott már akkor bennem a Bolyaiak életsorsa iránt. Gyermekkori emlékek is sarkaltak tehát, hogy 1952-től kezdődően vissza-vissza térjek Bolyai János kéziratos hagyatékának a tanulmányozásához.
