„A Karácsonyi gyűlés során, az 1923-24 év fordulóján Rudolf Steiner nyomatékosan utalt arra, hogy milyen erősen függ a jövő az évszázad végén ettől a szellemi harctól. Ebben az összefüggésben elmondta azt, hogy sok ember, akik már bizonyos előkészületeket tettek a természetfölötti megtapasztalásában (pl. a „Michael-iskola”), elhatározta, hogy testet ölt a század végén, hogy részt vehessen a materializmus elleni harcban. Számukra rendkívül fontos, hogy az „Alapkövet”, mint a cselekvésükhöz szükséges utat és inspirációs forrást megismerjék. Mindenki, aki ezen az úton halad, személyes útként kell, hogy megélje, melyet tapogatózva kell keresnie. Ha az elkövetkezőkben egy lehetséges személyes utat írunk is le, ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanolyan módon kell haladnia. Szemléleti módunk szolgáljon segítségül, tárjon föl olyan dolgokat, melynek alapján mindenki felfedezheti a saját egyéni útját. … Szemléletünk töredékes jellegű. Elsősorban azt szeretnénk, ha ez a könyv felrázná az embereket és felélesztené saját belső aktivitásukat, intenzívebbé tenné azt, abban a vonatkozásban, hogy miként foglalkozzanak az Alapkővel. Ez a könyv azok felé az emberek felé fordul, akik az antropozófiát már ismerik. Mindenekelőtt, legalább nagy vonalakban ismerni kell az ún. „Karma előadásokat”, melyeket Rudolf Steiner 1924-ben tartott.”
Bernard Lievegoed könyének első fejezetében az Alapkőnek a jelentőségére mutat rá a következő gondolatokkal:
„Az Alapkő meditáció mantráihoz, amelyet Rudolf Steiner az Általános Antropozófiai Társaság alapításakor a Karácsonyi ülés során elmondott, különböző nézőpontokból közelíthetünk. A leginkább leszűkített perspektíva az, hogy ha úgy szemléljük az Alapkövet, mintha csak azokra vonatkozna, akik akkoriban az Antropozófiai Társaság egyes csoportjainak képviselőiként, főként európai országok küldötteiként, vagy kis, korlátozott csoportok képviselőiként voltak jelen. Ez az egyik szemlélet. Természetesen tény, hogy ezek az emberek voltak az elsők, akik az ott elhangzott formában az Alapkövet a szívükbe felfoghatták, belefoglalhatták és megőrizhették azt. A külső világ számára ez az esemény jelentéktelenül múlt el, mint ahogy az a nagy jelentőséggel bíró, döntő szellemi események esetében a leggyakrabban előfordul. Egy ilyen esemény általában mindig szűk, az erre felkészített emberek körében szokott lezajlani és csak később, amikor már a tények ismertek és visszatekintenek rá, akkor kezd megvilágosodni ezeknek az Emberiség egészére vonatkozó jelentősége és ekkor lehet ezt felismerni.
A másik nézőpont talán azzal a kérdéssel világítható meg, hogy ezeknek az embereknek – akik annak idején először fogadhatták be magukba az Alapkő deklarációját, először volt lehetőségük arra, hogy átéljék és felfogják annak jelentőségét – milyen karmikus előkészületeken kellett átmenniük? Ez a kérdés általánosságban megfogalmazva így hangzik: Milyen előkészületeken kell átmennie egy bizonyos embercsoportnak ahhoz, hogy egy meghatározott inkarmációban készen álljon egy fontos feladat betöltésére? Ebből a nézőpontból az Alapkő az Emberiség szellemi fejlődése szempontjából mérföldkőnek tűnik, mégpedig olyan mérföldkőnek, amit különböző szellemi áramlatok és az ezeket reprezentáló bizonyos embercsoportok inkarmációkon keresztül fognak majd hordozni.”
