A kortársi magyar piktúra nagy mestere a teremtő ember két fegyverével harcol az Idő ellen: az ecsettel és a tollal, a színekkel és a szavakkal igekszik megragadni - és megállítani - a világ látványosságaiban és a lélek belső történéseiben percegő pillanatot, s nyilván ebből a fausti vágyból ered Bernáth Aurél csillapíthatatlan naplóíró szenvedélye is, amellyel - évtizedek óta - regisztrálja a művészetre vonatkozó gondolatai, régmúlt időknek az emlékezetem váratlanul és szeszélyesen átsuható emlékképei mellett a jelen, a mindennapok tartalmait. Ezekből a feljegyzésmozaikokból, gondolat- és hangulatszilánkokból született meg ez a könyv, amelynek minden eseményen, gondolaton és emléken átsütő, mögöttes mondanivalója - a kilencedik évtizedében járó nagy művész életérzése.
