Igaz, hogy ezek az állatok nem rendelkeznek minden vággyal, amivel az ember. Igen, Igen, igaz, hogy nem fognak fel mindent, amit mi, emberek felfogunk, és mégis, nekik és nekünk is van néhány egyforma vágyunk, és felfogunk ugyanolyan dolgokat. Az élelem, víz, hajlék, társaság és mozgásszabadság iránti vágy és a fájdalom elkerülése – e vágyakon osztoznak a nem-ember állatok és az emberi lények.
Mint az emberek, sok nem-ember állat is megérti a világot, amelyen él és mozog – különben nem maradhatna életben. Tehát a sok különbség között ott az egyformaság. Mint mi, ezek az állatok is megtestesítik a tudatossák rejtélyét és csodáját. Mint mi, nem csak vannak a világon, hanem tudatában vannak annak.
Mint mi, ők is pszichológiai központjai egy életnek, ami egyedi módon a sajátjuk. Ilyen alapvető szempontokból az emberek „négy lábon állnak” az összes többi nem-ember állattal.
Hogy tőlünk mi illeti meg ezeket az állatokat? Erkölcsileg hogyan kellene bánnunk velük? Ezek olyan kérdések, melyekre a válasz a velük való pszichológiai rokonságunk felismerésével kezdődik.
