"Nincs az időnek egyetlen istene. A mitológia szerint is Kronosz mellett kisebb és nagyobb istenfiak (és istennők) testesítették meg a változás és folytonosság, a gyorsaság és mérték eszményeit. Az idő lassan építő és gyorsan pusztító hatalma csak egyike az ellentéteknek, amelyeknek alakot adtak. E sokféleség ellenére mégis, »korunk a sebesség démonának adja magát« (Kundera), mely mindenek fölé hatalmasodó érték és bálvány lett. Ezért félő, hogy az ingerellátosság szédítő bőségében és iramában, hírvillanások szenvedélybetegségének rabjaivá leszünk, akik türelmetlenül mindig többre vágynak. Könyvemben, kedvenc filmjeink példáján, sietség és elkalandozás lehetőségeire figyelve, arra kívántam emlékeztetni, milyen elfeledett erényei vannak a mai divatos rohanás-kényszerrel szemben a nyugalmas kifejezésnek. A tünékeny szépség mellett a tűnődés szépségének. Száguldani jó! Elidőzni is jó!
Bíró Yvette
"A film ritmusa belső ritmus, ezért az időnek személyes jelentése van... A tény, hogy az idő megnyújtása, mint a zenében, ritenutónak vagy lentónak tetszik, lehetővé teszi a néző számára, hogy ízlelje, lélegezze az időt... megsemmisíteni az úgynevezett »holt időt« annyi, mint eltörölni a film belső zenéjét."
Theo Angelopoulos
