Sörgyári capriccio
A Sörgyári capriccio 1970-ben született. Hrabal a boldog időket örökíti meg benne, azt az időszakot, amikor ő még csak szerelmes gondolatként motoszkált az anyja fejében - ha igaz. Megeleveníti Nymburkot, a városkát, ahol megállt az idő: megidézi a sörgyár gondnokát, a daliás-ideges motorbicikli-bolond Francint, akivel gondolkodás nélkül cserélne a sörgyár teljes igazgatótanácsa - egy nő miatt. Egy gyönyörű aranyhajú asszony miatt, aki úgy issza a sört, úgy eszi a disznótorost, úgy mászik fel a kéménybe a lobogó hajával, hogy egész Nymburk szájtátva nézi. A tériszonyos tűzoltóparancsnokkal egyetemben.
Szigorúan ellenőrzött vonatok
A Szigorúan ellenőrzött vonatok története a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. Hőse Milos, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével, a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubicka forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a távírász kisasszony pucér ülepére, amiből is éktelen skandalum kerekedik. A botrány legfőbb kárvallottja természetesen nem Hubicka forgalmista, hanem az állomásfőnök úr, a megszállott galambtenyésztő, aki csak ezekért az apró szárnyas jószágokért él-hal. Galamblelkűnek nem mondható neje, az esténként az irodában horgolgató főnökné asszony viszont nemes természetességgel nyisszantja el nyulak-baromfiak nyakát. Ebbe a kisszerű, ám a háborús körülmények között mégis idillinek tetsző világba robog bele egy szigorúan ellenőrzött vonat, egy lőszerszállító katonai szerelvény, amelyet Hubicka forgalmista úr szíve szerint felrobbantana. A hősi feladatra az immár férfivá lett Milos vállalkozik...
Táncórák idősebbeknek és haladóknak
"A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom."
Akinek Pepin bácsi szövegeiből soha nem elég, az most megtalálja a számítását. A derék suszter csapongó monológja ugyan mindössze egyetlen mondat, de az kötetnyi hosszú, és a végén sincs pont, illetve nem egy pont van, hanem három, mintha csak levegőt venne a bácsi...
Bambini di Praga 1947
Hrabal a maga zseniális költőiségével úgy vezet bennünket végig e köteten, hogy sokszor azt sem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Szavai nyomán a szürke valóság kiszínesedik, a jelentéktelen kisember izgalmas egyéniséggé lesz. Az életteli leírásokban bővelkedő cselekmény során a férfiak mindent a nők miatt csinálnak vagy követnek el, a nők miatt, akik Hrabal szemében ha józanul, ha elázva, de minden körülmények közt hölgyek.
