Göring piros kalapdoboza, bőröndnyi gyógyszere, Hess irányítható memóriazavara, Keitel és Jodl vélekedése a katonai becsületről - ez is történelem. Ha az olvasó a huszonkét embertelen háborús főbűnös "emberi" vonásai iránt érdeklődik, ez az érdeklődés természetes. Burton C. Andrus ezredes,a mondorfi kihallgató-központ, majd a nürnbergi börtön parancsnoka azonban másfajta információkkal is szolgál. Andrus nem pszichiáter, ezért többet foglalkozik "szervezési kérdésekkel", s amíg negyedszázaddal a nagy per után is tud újat mondani a nürnbergi huszonkettő hazugságairól, pöffeszkedéséről, hamis pózairól (és ami ezek mögött bujkált: rettegésükről), könyvének lapjain leleplezi feletteseinek bűnös hanyagságát, nemtörődömségét is. Az őrszemélyzet minőségi jellemzőinek és a feladat kényességének ismeretében szinte csodálkoznunk kell, hogy a huszonkét gonosztevő közül húszan elnyerték méltó büntetésüket.
Burton C. Andrus könyvét egy tisztességes, kötelességtudó katona mindvégig feszülten izgalmas, helyenként nagy forrásértékű munkájának nevezhetjük.
