Charles Bukowski - A semmitől délre

Charles Bukowski prózájában ritkán jelenik meg megszépített világ. A semmitől délre novellái is olyan embereket követnek, akik többnyire a társadalom szélén élnek: alkalmi munkások, kocsmatöltelékek, magányos férfiak és nők, vesztesek, lázadók és sodródók népesítik be ezt a sötét, mégis rendkívül eleven közeget.

A kötet eredetileg 1973-ban South of No North címmel jelent meg, és 27 novellát tartalmaz. Bukowski ezekben a történetekben is azt a világot írja, amelyet személyesen jól ismert: az olcsó albérletek, kocsmák, munkahelyek, lóversenypályák és külvárosi utcák közegét. A szereplők gyakran a túlélés, az önpusztítás, a vágy és a közöny között ingadoznak. 

A novellák ereje elsősorban a hangjukban rejlik. Bukowski rövid, kemény mondatai, száraz humora és öniróniája olyan világot mutatnak meg, amely egyszerre taszító és vonzó. Nem idealizálja a szereplőit, de nem is ítélkezik fölöttük. Inkább hagyja, hogy saját döntéseiken, hibáikon és ösztöneiken keresztül mutassák meg magukat.

A kötet egyik érdekessége, hogy utolsó novellájának címe Egy férfi vallomásai, aki elég őrült ahhoz, hogy bestiákkal éljen együtt, amely Bukowski első, 1965-ben megjelent önálló novelláskötetének címére is visszautal. Ez jól mutatja, hogyan kapcsolódnak egymáshoz pályájának különböző korszakai. 

A semmitől délre azoknak ajánlható, akik szeretik Bukowski nyers realizmusát, fekete humorát és társadalomperemi figuráit. Jó választás lehet azoknak is, akik most ismerkednek vele, mert a novellák rövid formában is jól megmutatják azt a hangot, amely az amerikai underground irodalom egyik legismertebb alakjává tette.