Csáth Géza életműve mindössze egy évtizednyi időt ölel fel. Alakját és műveit korai halálát követően titokzatos félhomály s a méltatlanul elfeledetteknek kijáró szűk körű, ám lelkes érdeklődés övezte, mely az utóbbi években, művei kiadásával, egyre szélesebb körűvé válhatott.
A morfium rabjává és áldozatává vált orvos-íróban a kóros szenvedély azért alakult ki, mert úgy érezte, képtelen elviselni sorsával kapcsolatban a valóság tudomásulvételét, nem tud beletörődni abba a gondolatbq, hogy súlyos betegség áldozata lehet. Tettének apologetikáját Ópium c. novellájában írta meg, melynek alaptétele az a gondolat, hogy az élet egyetlen célja a szent gyönyör, amelyet csak az ópium adhat. Rászokott a kábítószerre, de egy ideig még mértéket tartva, az eufória hatása alatt jól tudott írni, dolgozni.
Ez az aurófia és a modern lélektani áramlatok, a pszichoanalízis megtermékenyítő, felszabadító hatása mutatkozik meg ún. álomnovelláiban, illetve azokban az elbeszélésekben, amelyek az álom irreális területein messze túlhaladva, rögeszmés emberek képzeletvilágát mutatják be. Különös fogékonysággal ír a félelem, a szorongás, a képzelődések megszállottjainak életérzéséről. A kötet ezeket a novelláit gyűjtötte csokorba.
