Géza fejedelem a X. század végén, a mai esztergom várhegy fennsíkján, sánccal és árokkal körülvett épületeket emeltetett. István alatt a déli sziklanyelven felépült az új királyi központ, mely semmiben sem maradt el a környező országok "fővárosai" mögött. Ekkor vált Esztergom az egyházi igazgatás székhelyévé is. Itt alapították az első pénzverő helyet, erre vezetett az ország legfontosabb hadiútja. Kálmán törvénykönyve szerint ide kellett gyjteni az ország minden adóját. A későbbiekben is egyre épült, szépült, erősödött Esztergom, s amikor elkövetkeztek a nehéz évek: az erősség vitézei helytálltak. A tatárjárás idején a polgári település ugyan elesett, de a várat az ellenség nem tudta bevenni. A későbbi évszázadok viharaiban is sokszor láttak ellenséget az öreg falak. A mohácsi csatavesztés után Esztergom várát a két király csapatai felváltva ostromolják. 1543 júliusában megjelennek Szulejmán szultán csapatai a vár körül. Hamarosan sátrak tarka tömege lepi el a környező lankákat. Megkezdődik a vár lövetése..., augusztusban törik meg a védők ellenállása. Megjelenik a török félhold Esztergom tornyain. Az 1594-es sikertelen visszafoglalási kísérletnél kapott halálossá váló sebet Balassi Bálint. A következő év nyarán Mansfeld csapatai - a török felmentési kísérlet elhárítása után - beveszik a várat. Az új kapitány, a magyar csapatok vezetője: Pálffy Miklós, a hosszú háború legjelentősebb magyar hadvezére lett,. Kémei bejárták a hódoltságot, egyesek egészen Nándorfehérvárig jutottak. 1605-ben imét a töröké a vár, 1683-ban végleg lekerül a lófarkas lobogó a vár fokáról. Lotharingiai Károly és Sebieski János előtt Ibrahim pasa kleteszi a fegyvert,. A város későbbi évszázadok küzdelmeiben is jelentős szerepet játszik. 1848-49-ben, 1919-ben, 1945-ben ismét dörögnek a fegyverek a sok ostromot látott vén Esztergom körül.
