Csóti György történeteiben az elmúlt száz év magyar történelméből hozza témáit, felhasználva saját tapasztalatait, az oral history emlékanyagát; a história tényeit egyéni élményeivel kapcsolja össze, megalkotva így egy személyes magyar történelmet, amelynek alakításában – szerencsés sorsbeli adományként – tevékenyen részt is vehetett.
A könyv írásai négy téma köré csoportosulnak.
A szóbeli történelem felhasználása, a hallott múltbeli történetek mellett meghatározó csomópont az 1956-os forradalom élményköre. Visszatérően feltűnik a 1970–80-as évek erdélyi valósága, a Ceauşescu-féle kommunista diktatúra nyomasztó világa, ahogyan a kádári rezsimre következő rendszerváltoztatásban tevékenyen részt vevő író visszaemlékezései akkori feladatvállalásaira, illetve nagyköveti megbízatásának emlékei is. Apró esetekből, momentumokból, villámfénnyel felvillanó sorsokból rajzolódik ki a történelmi kor, benne a nehézségekkel szembefeszülő emberrel.
Csóti György közéleti emberként, politikai szereplőként, hivatalviselőként nem csupán elszenvedője volt „az idők változásának”, hanem a maga lehetőségeinek keretein belül alakítója is. Erről a kulturális beágyazottságról és nemzeti azonosságról szólnak a történetei, rajtuk a személyes hitelesség pecsétjével.
