A regény eseményvázát egy Alexander Selkirk nevű tengerész története szolgáltatta, aki öt évig élt egyedül Juan Fernandez szigetén - de Defoe kezében a nyersanyag az új, polgári életforma mítoszává nőtt: a felfelé törekvő, tollasodó, gyarmatosító polgárság jellegzetes erényeit, az individualizmust, az egyéni vállalkozó kedvet dicsőíti. A magányos szigetre vetett, szinte minden munkaeszközt nélkülöző ember a szemünk láttára teremt civilizációt. Van azonban a regénynek egy másik vetülete is. Robinson egyrészt józan, gyakorlatias átlagember - másrészt modern Odüsszeusz, nyugtalan bolyongó, aki semmibe veszi apja sekélyes polgári eszményeit, akit sorsa újabb és újabb veszélyekbe, megpróbáltatásokba sodor. Története csak a felszínen kalandregény, lényegében az egyén és a társadalom viszonyát fürkésző filozofikus mű. Rousseau is észrevette ezt, ezért szánta a Robinson Crusoe-t nevelési regénye főhősének, Émile-nek egyedüli olvasmányul.
