Homályhont és Tündöklendet hiába keresnénk a térképen, pedig ezek a "birodalmak" Döbrentei Kornél regényének színterei. Hományhon - a Tisza mélye - csupa rejtelem, féltékenyen őrzi a maga titkait. Tündöklend - a víz fölötti világ - csupa fény, ragyogás. A folyó mélyén évekig készülődik Tiszóka, a kérészifjú, hogy majdan egy rövid, boldog, napsugaras nyári napon meglássa maga fölött az ég kupoláját és a "nagy fénycsinálót", a Napot. Ezért az egy napért történik minden: a folyó mélyén, a homályban való várakozás, az életét fenyegető, nem is kis veszélyek kivédése, a hosszan tartó fejlődés mind, mint azért a napért van, amelyen Tiszóka teljes életet élhet - még ha csak tiszavirágélet is az övé. A megható, lírai hangvételű írás rendkívül sok valós ismeretet is nyújt, s nem kevésbé izgalmas, mint amennyire érzelemgazdag. A finom mívű rajzokat Csáky Lajos készítette.
