Bárhol énekelek Európában, Amerikában és Japánban, még ma is rengeteg Freddie Mercury-rajongó keres meg. Többnyire arról kérdeznek, milyen volt együtt dolgozni vele. Elmondják, hogy még mindig nagyon szeretik őt, és hogy amikor meghalt, bennük is meghalt valami.
Freddie zenéje és emberi tulajdonságai óriási hatást gyakoroltak csodálóira, ennek ellenére még ma is állandóan bírálják, életét pedig egyfajta erkölcsi példázatnak tekintik. Csakhogy senkinek sincs joga másokat megítélni. Freddie színlelés nélkül élte az életét, minden képmutatás nélkül, és ezért tisztelet illeti. Még az emberségesség legnagyszerűbb példaképei - Gandhi vagy kalkuttai Teréz anya - is beismerték, hogy vannak hibáik; márpedig ha ők bármilyen tekintetben tökéletlennek érezték magukat, akkor honnan vegyük mi a bátorságot egy olyan ember bírálatához, aki oly sok örömet és jóságot hozott e világba?
