Magyarnak lenni vagy magyarnak látszani? Az itt a kérdés. Mit jelentett egykor a magyar virtus, és mégis hogyan tüntettük el magunkból? Miért nem tudjuk emelt fővel vállalni, itthon és külföldön egyaránt, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk? Mi lehet az oka annak, hogy a búval béleltek, a pesszimisták, a depressziósok, az alkoholisták országa vagyunk, és ezt a mintát veszik át tőlünk a gyerekeink is? Miért vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei, és mit tehetünk azért, hogy ne maradjunk azok? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget izomból dr. Csernus Imre, a tőle megszokott őszinteséggel és egyenességgel. Ám az ugyancsak tőle megszokott határozottsággal és józansággal megoldásokat is javasol a felvetett problémákra, és végigveszi, mi minden vihet közelebb minket a célhoz. Ahhoz, hogy felébredjünk, kinyissuk a szemünket, és úgy döntsünk: abbahagyjuk a másra mutogatást, és helyette felnövünk, felelősséget vállalunk önmagunkért, a mindenkori érzéseinkért és tetteinkért. Ahhoz, hogy odategyük magunkat, és soha ne adjuk fel azt, amiben hiszünk. Mert akkor újra tüzes tekintetű, büszke és bátor magyarok leszünk. Kiteljesedett, mosolygós, optimista életet fogunk élni, és ezt a példát követhetik majd a gyerekeink is. DR. CSERNUS IMRE nem győzi hangsúlyozni: a megoldások egyszerűek. De ezeket a megoldásokat mindannyian csak saját magunkban találhatjuk meg, mert az, hogy a gyáva megalkuvást vagy a bátor magabiztosságot választjuk, kizárólag rajtunk múlik. Emberként is, magyarként is. „Nem kell az életünket áldozni azért, hogy ezért az országért tegyünk valamit, nem kell a vagyonunkat feláldozni, csak egyszerűen felelősségvállalással élni, és akkor apró lépésenként előrehaladva célhoz érhetünk.”
