A szerző esztétikus gyermekrajzok érzelmi hátterének felderítését vizsgálta. Öt-hatéves gyermekekkel, rajzaikból kiindulva játékfoglalkozást, illetve beszélgetést folytatott. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a szépnek talált rajzokhoz különböző élmények kapcsolódnak. A feldolgozási folyamat számos jellemzője közt egyik lényeges a sűrítés tendenciája. A formasűrítésekből leolvasható értelmi teljesítmények adalékkal szolgálnak a korosztályra jellemző szemléletes gondolkodásra is. A három évves később megismételt vizsgálatoknak az előzőtől eltérő eredményei a gyermekek racionális gondolkodásfejlődésével és más fejlődéspszichológiai tényezők megeresősödésével magyarázhatók.
