"Panaszaim 6 éve kezdődtek. A fáradékonyságot az életkorommal hoztam összefüggésbe. A csuklóimon az érzékenység erősebb mozdulatokra heves fájdalommá fokozódott. Prednisolon tablettát kaptam, de amikor a gyógyszer elfogyott, fokozódtak a panaszok. A fájdalom és a duzzanat átterjedt a kézujjamra. Reggelente alig tudtam az ujjaimat behajlítani. Még később a könyök- és vállízületeimben is jelentkezett a fájdalom és a merevség. Fürdőt ajánlottak. A vízben valósággal megmerevedtek az ujjaim és a kezem. Gyógytornát javasoltak. Iszonyú fájdalmakat okozott. A bal lábfejen és a boka belső részén lilás pacnik keletkeztek. Nincs különösebb jelentősége - mondották az orvosok, abban a korban vagyok, amikor a nőknél ilyet a klimax produkál. Ezek a pacnik terjedtek és nagyon csúnya lett a lábam, már a harisnyán keresztül is látszott. Fájni kezdtek a térdeim, a lábujjtövek, a bokám és már kicsit a csípőm is. Elmentem egy magánrendelőbe, ahol megvizsgált az orvos és a bőr kisereinek a megbetegedését állapította meg. Rendellenes érösszeköttetéseket állapítottak meg. Rengeteg Venoruton kapszulát írtak fel, de semmi eredmény. Egy főorvos tanácsára allergia elleni gyógyszereket szedtem és borogattam a lábam burofixes, dianás, ecetes, aludtejes, kamillás, alkoholos, vizes és ecetes agyagpakolásokkal. Semmi eredmény! Közben egy sebészorvos kilátásba helyezte, hogy le kell vágni a lábamat, mondván, ez olyan súlyos érbetegség - érszűkület! Végső jelenségként megdagadt és rettenetesen lila lábam annyira fájt, hogy cipőt egyáltalán nem tudtam húzni, papucsban jártam és amint csak tehettem, lefeküdtem, mert terhelésre nagyon fájt. Ezután kerültem Lyme-kór diagnózissal a László Kórházba. Kéthetes Rocephin injekció majd 1 hónapos Doxycyclin-kezelés után a lábam visszanyerte eredeti színét, formáját. Cipőt tudok húzni, azokat is, amelyeket évekig nem tudtam viselni. Fájdalmaim gyakorlatilag megszűntek."
