Visszaemlékezésünk írója, dr. Major Ákos életpályája 1908. május 23-tól nyolc évtizeden át 1987. május 29-ig ívelt. Kedvenc, szarkasztikus mondását idézve, aktív korában "a történelem urológusa volt", nyugdíjas éveit a könyvtári, levéltári és irattári búvárkodásnak, illetve a memoárírásnak szentelte.
Jogászi működése - a hivatalos vélemény szerint - "ellentmondásos" volt. Ezt a nyugdíjazáskor elhangzott álláspontot tükrözi a Budapesti Felsőbíróság MDP szervezetének a pártonkívüli bíróról készített summázata: "dr. Major Ákos... 41 éves, két kiskorú gyermeke van (8 és 7 éves). Szakmailag kiváló. Jó képességű, erősen képezi magát. Sokat foglalkozik marxista irodalommal. Volt hadbíró. Sasrendes. Kiszolgál bennünket. (Hadbíró vezérőrnagy volt.)" De ez a korabeli minősítés sem felel meg teljesen a valóságnak. Hiszen dr. Major Ákost éppen azért távolították el a politikai bíráskodásból, s helyzetek "parkolópályára", mert nem parkírozott... Oly korban működött- akár katonai ügyészként, hadbíróként a horthysta államgépezetben, akár népbíróként vagy ügyvédként a felszabadult Magyarországon - mikor a jogalkalmazás, s később az igazságszolgáltatás is - különféle politikai erők leghevesebb összecsapásainak színterévé vált.
