Dr. Málnási Ödön: Magyar mártírok c. műve, mely egy igazán kegyeletteljes tisztelgés az antibolsevista hősök előtt.
Aktualitását több apropó is biztosítja.
Egyrészt az 1944-45-ös, hősies, emberfeletti küzdelem a bolsevista gőzhengerrel szemben, amely küzdelem bár elveszett, de az erkölcsi helytállás és fölény elvitathatatlan, különösen a következő évtizedek ismeretében.
Másrészt az alig egy évtized múltán bekövetkezett eposzi küzdelem, mely az 1944-45-ös harcot folytatva alapjaiban rengette meg azt a rendszert, amit Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Farkas Vladimir és elvtársaik fémjeleztek és ingatta meg Moszkva mindenhatónak hitt uralmát a világban.
A bolsevizmus egy dologban nagyon jó volt: a bosszúállásban. Sok tízezer antibolsevista hőst termelt a lövészárkokban, sok ezer mártírt termelt az akasztófák árnyékában és sok tízezer újabb antibolsevistát nevelt ki a dohos kínzókamrák és börtönök mélyén. Mára már a kollektív nemzettudat részeivé váltak antibolsevista hőseink!
Harmadik aktualitását pedig a halottak napja és mindenszentek közelgő ünnepei adják, melyekben róluk, kommunistaellenes hősökről is megemlékezünk.
Dr. Málnási Ödön olyanokról ír bensőségesen, akikkel együtt raboskodott, akikkel egy szalmazsákon feküdt, akikkel utolsó napjaikat eltöltötte. Dr. Málnási könyvének nagyszerűsége abban rejlik, hogy olyan szubjektív információkhoz jutunk belőle, amiket egyetlen történész sem tudna felkutatni.
Külön említésre méltó a könyvben kiegészítéseként megtalálható, hőseink mártírhalálának 10 éves évfordulóján Salzburgban elmondott gyászmise döbbenetes hatással bíró szövege is, melyet Mihályfy János római katolikus pap mondott el 1956 márciusában.
A Magyar mártírok tabukat döntöget. Olyanokról emlékezik meg, akikről – túlzás nélkül – nyolcvan éve nem lehet a tisztelet hangján beszélni.
Nekünk pedig kötelességünk ezeknek a mártíroknak az emlékét ápolnunk és nemcsak a temetőben, az emlékműveknél, hanem a lelkünkben is őrlángot gyújtani.
