A kert létesítésével az ember célja az, hogy a növényt, s vele a természet egy kis részét lakóhelye közelébe vigye, hogy szépségét, hasznát közelről élvezhesse. A botanikus kert létesítésével messzi tájak, más földrészek növényeit is egy helyre összegyűjtve alkalmat nyújtunk azok megismerésére, lehetővé tesszük azok tanulmányozását, tudományos célra való felhasználását, és az idegen tájak növényeiben való gyönyörködésen keresztül az ismeretek bővítését. A növényvilág formagazdagságának, életmódjának, alkalmazkodóképességének, stb. megismerésével elmélyítjük az ismereteken keresztül a természetszeretetet.
Tudunk arról, hogy már a legrégibb kultúrnépeknél, egyiptomiaknál, babiloniaknál létesítettek olyan kerteket, amelyekbe más vidékről szállított növényeket - elsősorban fákat - is ültettek. A perzsáknál, zsidóknál, görögöknél, rómaiaknál már olyan kertek voltak, amelyek oktatási célra is szolgáltak, s a rómaiak Plinius szerint már sok, idegen tájakról származó növényt kultiváltak. A középkorban jóformán csak a kolostorok gyógy- és haszonnövénykertjeit találjuk. A 14. és 15. században Prágában, Firenzében, Toscanában távoli vidékek egzotikus növényeiből létesítettek a mai botanikus kertek őseiül tekinthető kerteket. A legrégibb, egyetemi oktatást szolgáló botanikus kertet 1564-ben a páduai egyetemen alapították. A nagy földrajzi felfedezések hatására mind távolabbi vidékek feltárásával bővül a növényvilág ismerete, és ettől kezdve egymás után létesülnek az egyetemek mellett is a botanikus kertek, és főleg a felfedezésekben résztvevő országokban az olyan magánkertek is, ahol a más földrészekről származó, ún. egzotikus növényekből létesítenek nagyobb gyűjteményeket
