Droghasználó várandós nők és gyermekeik ellátása

Csaknem egy évtizede már, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2000. december 5-én egyhangú szavazással elfogadta a Nemzeti stratégia a kábítószerprobléma visszaszorítására - a kormány kábítószer-ellenes stratégiájának koncepcionális alapjai című dokumentumot, amely a 2010. esztendő végéig hivatott meghatározni a hazai kábítószerügyi politikát. A százhúsz oldalas dokumentum számos olyan szakmai célt sorol fel, amelyről okkal alakulhatott ki konszenzus. Szinte mindenki egyetért azzal a céllal, hogy megyénként legalább egy drogambulancia működjön, ezzel párhuzamosan a kisebb addiktológiai rendelők országos hálózattá szerveződjenek, sor kerüljön az addiktológiai szociális szolgáltató rendszer kiépítésére, vagy hogy szenvedélybeteg emberek részére rehabilitációs munkahelyek létesüljenek. Ezek a célok ugyan a kívánatosnál lassabban teljesülnek, a megfelelő számú és színvonalú egészségügyi és a szociális ellátás működtetése olykor szervezeti és finanszírozási nehézségekbe ütközik, legalább az elérendő állapotokról egyetértés alakult ki.
Figyelemre méltó viszont, hogy a 2000. évi Nemzeti stratégia milyen kevéssé foglalkozik a kábítószer-használó emberek gyermekvállalásának kérdésével: rövidtávú fejlesztési célként az olvasható, hogy a terhes nők és a függő újszülöttek detoxikációját és gyógyszeres kezelését szolgáló egészségügyi ellátást bővíteni kell, más konkrét feladatot viszont nem említ a dokumentum. Pedig hányféle problémával találkozhatunk a kábítószer-használat és a gyermekvállalás összefüggésében! Gondoljunk csak azokra a szociális nehézségekre, amelyek egy problémás kábítószer-használó édesanya életében jelentkezhetnek! Ha újszülött gyermekével haza szeretne menni, van-e hova távoznia egy kórházból, van-e egyáltalán otthona? S ha nincs, hány helyen találunk ma Magyarországon őt és gyermekét befogadni kész szociális intézményt, amely hosszabb távon is ellátást nyújtana a számukra? Milyen szülészeti és nőgyógyászati, újszülött-gyógyászati, addiktológiai, pszichológiai, fejlődéspszichológiai kapacitások állnak rendelkezésre anya és gyermeke támogatására? Mi a segítői szándékunk a gyógyszeres kezelésre és detoxikációra nem szoruló anyákkal és gyermekeikkel kapcsolatban? Milyen szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani a nem szenvedélybeteg, de kábítószert használó emberek számára, hogy biztosítsuk gyermekvállalásuk optimális feltételeit? Szükségesnek tartjuk-e speciális, a szülészeti és nőgyógyászati kérdésekben is járatos addiktológiai ellátások kialakítását, és ha igen, mit kellene tennünk ennek érdekében? Milyen ismeretterjesztő programokat valósítanánk meg e témakörben? A kérdések sora hosszan folytatható.