Olyan 10 éves koromban támadt először az a gondolatom, hogy az élet nem lehet mindössze annyi, hogy iskola, munka, család, öregség, betegség, halál. Ha ez minden, akkor semminek nincs értelme. Ha ez minden, akkor nem baj, ha egy üstökös belecsapódik a Földbe, nem baj, ha a világ kifordul a sarkából.
Ha az élet mindösszesen annyi, hogy felnő, majd megöregszik, majd meghal a test, akkor az életnek nincs értelme, és teljesen értéktelen.
Abban az időben körülöttem minden a materializmusról szólt, a vallás templomokat jelentett, és furcsa ruhájú embereket. A tomboló VHS-korszak hozta el az információt arról, hogy más is van, illegálisan árusított, hangalámondásos, rossz minőségű filmek formájában. Fantasy és horrorfilmek alakították a világképemet, és tereltek valami más felé. Valami olyan felé, amit a szem nem képes meglátni.
A szolgafaj. 80 év haldoklás. Lélekjátszmák. Mindezidáig egy weboldal mélyére, jelszavak mögé zárt írások, melyek mintegy 2.000 oldalnyi vitát generáltak a beavatottak körében.
