„Úgy ült ez a város Erdély nyugati ablakában, hátával a bihari havasoknak fordulva, mint egy franciásan bájos, könnyelmű, de szemtelenül tehetséges, daloló sanzonett, két lázas remegő karját kinyújtva a Sárrét, a Berettyó-völgy zsíros káptalani földjei felé.
Aki itt tanult, s itt vitte is valamire, bátran nekiindulhatott a világnak. Indultak is sokan. S aki tehetséges magyar volt a századfordulón, alig kerülhette ki Váradot.”
