Könyvünk a középkor legizgalmasabb időszakának művészetével foglalkozik. Ezt az időszakot szokás volt a „sötét középkor” jelzővel illetni. Hogy ez mennyire nem igaz, bizonyítja a könyvünkben bemutatott Karoling- és Ottó-kori művészet. A Kr. u. 8-10. század Nagy Károly frank király által életre hívott művészetét kulturális reneszánsznak is nevezik. Az Ottó-kori művészet pedig a Karoling-művészetet keverte a kora keresztény és a bizánci elemekkel. Így tehát a 12. század végéig a mai Francia- és Németország területén a római korstílus után is folyamatosan egymásra épültek, ötvöződtek a különböző művészeti stílusok.
A könyv által bemutatott másik nagy korszak a román. Középpontjába könyvünk a Cluny által uralt nyugati világ egyedi és erőteljesen szimbolikus művészetét helyezi. A clunyi apátság fantasztikus építészeti alkotás, amely tükrözi a Benedek-rendi szerzetesek egyedülálló művészetét. De a cisztercita rend kolostorai és templomai is fémjelzik ezt a korszakot, legtökéletesebb építményeik szinte a „Gesamtkunstwerk” megjelenései, sok esetben már kora gótikus elemeket is tartalmazva.
