Hogy a bűnügyek történetében a Hofrichter-ügyet Hofrichter-ügynek hívják és nem másként, nem szolgál különösebb dicsőségemre, én ugyanis Hofrichter ártatlansága mellett kardoskodtam akkor. A kriminalisztika páratlan esete volt ez: mérgezési kísérlet egy foglalkozási ág egész csoportja ellen! De a Hofrichter-história a közvélemény történetében is kivétel a szabály alól. Hiszen a pro és a kontra itt a legkuszább befolyások hatására alakult: az állítólagos tettes védelmezői javarészt a politikai küzdőtér baloldalán álltak, és a jobboldal tapsolt a balnak, hiszen az ő egyik emberükről volt szó. Az ügy azzal kezdődött, hogy meghalt Bécsben Mader vezérkari százados. 1909. november 17-én este Mader, miközben levelet írt külföldön tartózkodó barátnőjének, leküldte a szolgáját kolbászért és kenyérért. Amikor a tisztiszolga tíz perc múlva visszatért, gazdáját hörögve, görcsökben fetrengve a padlón találta. A helyszínre siető orvos csak a halál tényét állapíthatta meg: ciánkálimérgezés.
