Marie Antoinette nagy kedvence az utókornak, nehéz szabadulni nyaktiló alá küldött bájos fejének igézetétől. Bezzeg míg élt, fogadott hazája korántsem rajongott érte ennyire. Már a forradalmat megelőzően a valóságosaknál sokszorta nagyobb vétkekben marasztalták el őt, ó, rangnak átka! A közvélemény igaztalanul tört pálcát felette például a nevezetes nyaklánc esetében is. Holott a páratlan ékszerrel nem is a felség üzérkedett, hanem egy valóban ízig-vérig elvetemült, lenyűgözően gátlástalan perszóna, La Motte asszony, Rohan bíboros kedvese, akinek nem volt elég, hogy Valois-vér folyik az ereiben, a pénzt is szerette. Az ő fáradhatatlan bűnözői leleményének adózik Evelyne Lever dokumentarista pontosságú, mégis regényes krónikája: fergeteges ízelítővel szolgál a hajdani Franciaország jeleseinek jellemtárából, nemkülönben a párizsi utca fáradhatatlanul lődözött fullánkjaiból.
