Az egyik budapesti ipari nagyüzem ócskavas telepén, a "rozsdatemetőben", ifjabb Hábetler János esztergályos megöl egy segédmunkást, aki történetesen a sógora volt. Hábetlert letartóztatják, a tragikus eseménynek nincs szemtanúja, a tettes pedig nem vall. Az író felteszi a kérdést: gyilkos-e ifjabb Hábetler? Nem, nem tartják gyilkosnak, munkatársai, ismerősei, de miért követte el a bűncselekményt? Az író vállalkozik a nyomozásra, felkutatja a Hábetler-család történetét - amely az első világháború idején kezdődik, s ezzel megadja a választ a végső "miért"-re.
Súlyos, kegyetlen, de mélységesen igaz mondanivalót fejez ki Fejes Endre új regényében. Azt, hogy milyen óriási veszélyeket rejt magában új társadalmunk megváltozott körülményei között is a régiből ittmaradt és továbbélő kispolgári gondolkodás, a nosztalgia a csak külsőségekben megnyilvánuló "jobb", vagyis polgári életforma iránt. Kitűnően ábrázolt alakokkal, mindvégig hideg, tárgyilagos hangon tárja fel a kispolgári életszemlélet fekélyeit, pszichológiai biztonsággal bontja ki szereplőinek belső, gondolati és érzelmi világát, hogy aztán a végső konfliktussal ítéletet mondjon, s egyben figyelmeztessen is. Ítélete és figyelmeztetése világos, egyértelmű: a megváltozott, új társadalom nem csak anyagi körülményeket, hanem új gondolkodást, új erkölcsi-etikai bázist követel. Ennek figyelmen kívül hagyása vagy meg nem értése pedig óriási buktatókhoz, emberi tragédiákhoz vezet.
A kitűnő novellistaként megismert Fejes Endre első regénye mai irodalmunk jelentős alkotásaként az író pályájának kiemelkedő állomását jelzi.
