Flavio Conti - Dióhéjban a reneszánsz művészetről

Ha azt vizsgálnánk, melyik az európai művészettörténet legnépszerűbb stíluskorszaka, alighanem a reneszánszra esne a választásunk. Hiszen a Mona Lisa, Raffaello Madonnái, Michelangelo Dávidja és Mózese, Ghiberti Paradicsomkapuja, a római Szent Péter-templom kupolája – a sort még hosszasan folytathatnánk – valósággal fogalommá váltak. Itáliába évről évre a turisták valóságos áradata zarándokolt el, hogy reneszánsz palotáiban és templomaiban, csodálatos freskóciklusaiban és táblaképeiben vagy emberközeli, ugyanakkor fenséges szobraiban gyönyörködhessen.
A XV. század elején Itáliában kibontakozó és a XVI. század végéig virágzó reneszánsz művészet humanista szemléletével, az antik világot felidéző formakincsével és kiegyensúlyozott világával ma is lenyűgöző hatást gyakorol a nézőre. A stílus maga korában meghódította egész Európát, és Mátyás király uralkodása alatt a magyarországi művészet fejlődését is meghatározta. A korszak alkotásai a későbbiekben egyfajta mércévé, az abszolút tökéletesség példáivá váltak; így a reneszánsz mind forma-, mind eszmevilágával évszázadokon keresztül az európai művészet meghatározó jelensége volt, és mind a mai napig annak számít.