"Kettős" életregény ez. Az ábrázolt két nagy történeti személynek - apának és fiúnak - élete, nagyszabású működése szorosan összefonódik. Keménykezű, fortélyosan bölcs keleti fejedelem az egyik; a hatalomba és a diplomácia művészetébe már beleszületett, éleslátó politikus a másik. Regényük az ősi magyarság sorsdöntő korszakára világít: mint vális a széthúzó, forgácsolódó "Etel menti törzsekből" egységes és független magyar nép. Levedi, Álmos és Árpád három nemzedéke alatt játszódik le mindez, s három hazában: Levédiában, Etelközben és - a honfoglalás révén - a mai Magyarország földjén.
Ez a könyv igen meglepi majd az olvasót: nem a köztudatban élő primitív nomád, csakis szablyaforgatásban kiváló ősmagyarokat találja benne. A karvalyos zászló az elveszett ősi kultúra, szokások, távoli múltba nyúló hagyományok világát tárja fel, és valóságos gondjaik, erőfeszítéseik közepette mutatja meg a tartalmas életű elődöket.
A szerzőt, Földes Pétert ifjú olvasótábora nemcsak érdekfeszítő történeti regények írójaként ismeri és becsüli, hanem azt is számon tartja róla, hogy műveiben nagy súlyt fektet a hitelességre. A könyv utószavában beszámol arról, hogyan sikerült első fejedelmeink távoli és látszólag kevés nyomot hagyó történetét a modern kutatás adatai, tudományos feltevések, saját következtetései révén - és természetesen az írói képzelet kötőanyagával - hitelt érdemlő regénnyé varázsolnia. Úgy hisszük, több született, mint életregény: annak az izgalmas évszázadnak, amelynek folyamán az ősi magyarság a történelmi magyar néppé nőtt fel, eddig senki által meg nem rajzolt eposza.
Hús-vér emberként áll előttünk a két nagy alak, akikről csak legendákat tudtunk: a hányatott sorsú törzseket összekovácsoló Álmos és a nép meggyökerezéséhez helyet, hazát szerző Árpád. A cím, A karvalyos zászló, a regénynek azt a mondanivalóját is aláhúzza, hogy a "ritka sólymok" nyomán a nép hű és harcos fiai, a kis "karvalyok" azok, akik "szorgos csőrükkel új szeletet vágnak a jövőből"...
