Spanyolország 1936 és 1939 között bizonyos értelemben a második világháború első nagy hadszínterét jelentette - főként a németek, olaszok és a szovjetek számára olyan kísérleti terepet, ahol új fegyvereket és a katonai doktrínákat kipróbálhatták, s ahol már olyan atrocitások zajlottak, amelyek előrevetítették a második világháború borzalmait.
Erre, a bizonyos fokig a világháború miatt háttérbe szorult, így kevésbé ismert hadszíntérre vezet el bennünket a szerző, ahol főleg a német Condor Légió és a nemzetközi brigádok "önkéntesei" vívják véres harcukat.
Mindkét oldal már a jól bevált recept szerint dolgozik. Lángolnak a keresztény templomok és az évszázados műkincsek, de lángol Guernica városa is, amelyet a Condor Légió terrorbombázói tesznek a földdel egyenlővé. Ugyanazok feszítik keresztre a papokat, akik a Szovjetunióban is ezt tették, a másik oldalon a bikaviadalok arénáiban lövik hatalomra a foglyokat.
Egymillió ötszázezer halott és mártír holtteste borítja a szerencsétlen Spanyolország csatatereit és véres tömegsírjait. A világtörténelem két legborzalmasabb rendszere, a nácizmus és a kommunizmus bemutatkozott. Finom lelkű írástudók jönnek a véres passió hátborzongató látványosságaira, a bankárok pedig küldik a pénzt és a fegyvereket. Hogy végül is a spanyol föld nem vált második Szovjet-Oroszországgá, azt hős hazafiai mellett elsősorban a Condor Légiónak köszönhette. Az ő harcukról szól ez a könyv.
