Manfred von Richthofen nevét mint az I. világháború legeredményesebb vadászrepülőjét sokan ismerik. De valós élettörténetét annál kevesebben.
pedig a "a Vörös bárónak" nevezett (vörösre festett triplán vadászgépéről nyerte nevét) fiatal pilóta élete kész regény. Rövid, de dicső életet élt, amely során kivívta nem csak a német nép feltétlen imádatát, de az ellenséges repülők tiszteletét is.
Jóllehet 80 igazolt és 10 valószínűsíthető légi győzelmével félelmetes hírnévre tett szert - az angolok vérdíjat is kitűztek fejére-, mégis igazi Grál lovagként emelkedett ki a világháború mészárlásának mocskából. Ő csak legyőzni akarta ellenfeleit és nem meggyilkolni. Ezért lett minden hadirepülő példaképe. Sorsszerű volt, hogy végül maga is lángoló üstökösként zuhanjon a semmibe és vele együtt meghaljon a "nagy ábránd", a lovagiasság eszménye. Mindennél többet mond, hogy az őt légi harcban lelövő R. Brown kapitány sohasem bocsátotta meg magának ezt a "bűntényt".
Hans-Ulrich Rudel másfajta repülő volt, igaz ő egy még könyörtelenebb háború katonájaként harcolt. Hírneve felülmúlta a legendás vadászrepülő ászokat, pedig ő "csak" egy Stuka pilóta volt. Mint ilyen a háború során 2530 bevetést teljesített, ezalatt megsemmisített 519 szovjet páncélost, továbbá 800 egyéb gép- és harcjárművet, több mint 150 tüzérségi, légvédelmi tüzér- és páncéltörő állást, négy páncélvonatot, számos műtárgyat. Elsüllyesztett egy csatahajót, egy cirkálót és egy rombolót, valamint 70 kisebb hajót. Teljesítményét emeli, hogy egy bevetés alkalmával elvesztette fél lábát, de csonkolt ronccsal is tovább repült.
Hitler külön kitüntetéssel ismerte el teljesítményét, a Vaskereszt Lovagkeresztjének, Tölgylombos, Kardos, Briliánsokkal ékesített változatával, amelyen a Tölgylomb színaranyból készült. Ezt a kitüntetést az egész Wehrmachtban egyedül Rudel viselte. Ugyanakkor az Erdély és Magyarország feletti eredményes bevetésekért kiérdemelte a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet is.
Egyedülálló története rendhagyó olvasmány.
