Francoise Lenormant kívánsága – mely szerint helyet kellene biztosítani a civilizáció történetében a turáni népfajnak, annak korai káldeai jelenléte miatt – mindmáig nem teljesült, a történelmi igazság, a tények tudományellenes elhallgatása miatt.
A 19. századi nagy felfedezések eredményeinek lényegét, a sumérok és a „turániak” rokonságát a 20. században már a hivatalos nyelvészek, régészek, történészek valószínűleg politikai okból elhallgatták – tisztelet a ritka kivételeknek, akik szembe mertek menni a „fősodor”-ral, mint pl. Mario Alinei, Varga Zsigmond, Simo Parpola vagy Dr. Márki Sándor.
Jelen kötetünk a káldeus mágia lényegét az egyiptomi, méd, turáni, finn és sumér- akkád mágiával, mitológiákkal, vallásokkal való összehasonlítások összefüggéseiben mutatja be. Lenormant tárgyi emlékek alapján bizonyította, hogy a világ teremtésének története, a Vízözön, a bűnbeesés és számos más hitrege a suméroktól származik, a szemita babilóni-asszírok tőlük vették át, s onnan a zsidókon keresztül jutott a keresztényekhez.
Lenormant és kutatótársai ugyanazt a fontos tényt bizonyították, hogy az „ural-altáji”-nak nevezett nyelvcsaládba sorolt nyelvek és népek – a magyarok, finnugorok és türkök – az ókori Közel-Kelet és a Mediterráneum őslakói voltak, akik megelőzték a szemita és indoeurópai népeket. Legutóbb Simo Parpola finn professzor bizonyította többek közt a sumér – magyar – finn nyelvrokonságot. Lenormantnak is főleg a finn és káldeus mitológia hasonlósága tűnt fel, nem véletlenül. Valószínűleg nincs olyan részterülete az összehasonlító mitológia tudományának, amelyről a közelmúltig kevesebbet tudtak volna, vagy amelyről jelenleg több hiteles anyag maradt volna fenn, mint amit jelen kötetünkben találhatunk: annak eredetéről és fejlődéséről.
