Franz Kafka két legjelentősebb, legnagyobb hatású műve A per és A kastély. „Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t” – ezzel a valósággal már szállóigévé vált mondattal kezdődik A per, amelynek története az állítólagos rágalmazást követő letartóztatás és az ítélet végrehajtása között játszódik le. Mindvégig nem derül ki, hogy milyen bűnt követett el az áldozat, és miért kell végül meghalnia. Nem is derülhet ki, mert a polgári jogrend ellen valóban nem vétett Josef K., bűne mitikus bűn, bűnhődését nem valami felszíni igazságosság, hanem a mélyben érvényesülő szükségszerűség rendeli el. A per ilyen értelemben modell, az Osztrák-Magyar Monarchiának és az ott élni kénytelen polgár magatartásának modellje. Josef K. fejet hajt a Monarchia despotikus, korrupt államgépezete előtt, tehetetlenül elfogadja a „világrenddé avatott hazugság” normáját – mert nem tehet mást.
A kastély sok mindenben hasonlít A per-hez: világa éppoly nyomasztó, kegyetlen, és éppoly modellszerű, mint amaz. Kafka itt is a rá annyira jellemző eszközökkel dolgozik: a valóság látomásokba transzponálásával, történet nélküli cselekményszövéssel, kérdést kérdésre ébresztve az olvasóban. Mert miféle kastély az, amelynek a létezését a regény szereplői közül többen is vitatják? Miféle elérhetetlen hely az, ahova K., a földmérő mindenáron be akar jutni? Nem tudjuk, semmit nem tudunk, csak azt, hogy ez a K., A per Josef K.-jával ellentétben nem egykönnyen adja fel a küzdelmet, keményen és elszántan száll szembe az embertelenség gépezetével.
