Barta Tamás a ’70-es években gitározás alfája és omegája volt. Járta zenészkörökben akkoriban a mondás: „Arccal a Barta felé!” Sokak szerint ő volt minden idők legjobb, legizgalmasabb, legérdekesebb magyar gitárosa.
Korai, értelmetlen halála miatt is kialakult mítoszán túl mi lehet az, ami a mai napig magával ragadja játéka hallgatóit? Barta Tamás, a zenész életútja Zuglóból az Izabella utcán át Los Angelesig 1974-ig tartott. Életének utolsó nyolc éve és halálának körülményei nem tárgyai a könyvnek.
Barta Tamás (Budapest, 1948. július 7. – Los Angeles, 1982. február 16.) magyar gitáros, énekes, zeneszerző.
1965-ben, 17 évesen lett tagja Fenyő Miklós akkori zenekarának, a Syconornak. 1967-ig volt a Syconor tagja. Utána katonáskodott, illetve vendégzenészként többször föllépett a Syriusszal. 1969-től ismét együtt zenélt Fenyővel: belépett a Hungáriába, s játszott a zenekar első, Koncert a Marson című 1970-es, illetve a zenekar 1971-ben kiadott cím nélküli albumán is.
A Hungáriából hívták az LGT-be, melynek első három lemezén, az 1971-es Locomotiv GT-n, az 1972-es Ringasd el magad címűn és az 1973-as Bummm!-on hallható. Emellett ő játszott az első magyar rockmusical, a Déry Tibor kisregénye alapján a Presser-Adamis szerzőpáros által írt Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról felvételein.
Ugyancsak az ő gitárjátéka hallható Zalatnay Saroltának az 1972-es Álmodj velem… és Kovács Katinak az 1974-es, az LGT-vel közösen készített, tulajdonképpen cím nélküli albumán, továbbá a Locomotiv GT 1971 és 1973 között Magyarországon kiadott 5 kislemezén is.
Az LGT 1974-ben a Nemzetközi Koncertigazgatóság (Interkoncert) által kiközvetítve, valamint egy Gombos nevű bőkezű clevelandi magyar szponzorálásának köszönhetően kijutott az Egyesült Államokba, Barta a turnéról nem tért haza.
1982. február 16-án holtan találták arletai házában.
