Részlet a könyvből:
"Veszett kutya járt a faluban. Délelőtt magam is láttam, mikor a legények bottal és vizes fazékkal kergették. Ki is üldözték a faluból. Csakhogy akkorra megmart egynéhány kutyát.
Ez egy márciusi napon történt. A nap a maradék havat olvasztotta a tetőkről. A házunk déli oldalán labdázni próbáltunk.
A labda kirepült az útra. Ahogy érte futamodok, látom ám, hogy a kastély felől egy csoport gyermek jön. Elöl a csősz.
A fiúk intenek nekem. Itt valami történt, vagy történni fog. Hozzájuk nyargalok. - Agyonlövik a Tiszát - susogja Csordás Andris ünnepi arccal.
A Tisza a csősz kutyája. Ott ballag a gazdája nyomában. Bozontos, fekete-fehér juhászkutya őkelme, de úri nevelésben részesült. Kölyökkorában ugyanis bevitték a kastélyba a kisbárónak játszótársul, s egy ideig ott volt. Aztán kitették a szűrét, mert nem bírták illendőségre szoktatni. Neki ajándékozták a csősznek. A csősz aztán nagyra volt vele. Azt állította, hogy ennek a kutyának minden vizslatudomány a fejében van. Az igaz, hogy apportírozott is szépen, és hogy a kastélyban megtanult németül."
