„Aline barátságtalanul nézett a nyomozókra, akik elárasztották a szobát.
– Maga emelte fel a fegyvert? – kérdezte tőle Maigret.
– Hozzá se nyúltam. – Ismeri ezt a revolvert?
– Úgy tudom, Manuelé volt. – Hol tartotta?
– Nappal a rádió mögé rejtette, esténként az éjjeliszekrényre tette, hogy a keze ügyében legyen. Egy Smith-Wesson 38. profi-fegyver, amely nem ismer irgalmat.
– Jöjjön, Aline.
– Minek? Nem tudok semmiről.”
Ezen a verőfényes nyári reggelen Maigret felügyelő még nem sejti, ki volt a féllábú Manuel gyilkosa, de azt már tudja, hogy madame Maigret ma is hiába várja odahaza remek főztjével. Mert ennek a gyilkosságnak a felderítése most mindennél fontosabb, s a rokonszenves, tehetséges Maigret érzi, hogy valószínűleg pontot tesz majd a Párizsban egyre gyakrabban ismétlődő, sorozatos ékszerlopások végére is. A tőle megszokott bravúros nyomozással és végtelen türelemmel természetesen ezúttal is megtalálja Manuel Palmari és az egyelőre még ismeretlen, következő áldozat gyilkosát.
