„Megint megálltam a fürdőszoba tükre előtt, ha közel léptem, nem láttam a fejem, de a nyakamtól a combomig benne volt a testem. Néztem magam: a combomon tenyérnyi, kék véraláfutás. Úgysem látja senki, mondtam. Egyre hangosabban beszéltem magamban, korábban röstelltem volna, ha hangosan kiejtek egy szót ebből a folyamatosan zajló belső monológból, de most nem érdekelt. Megnéztem a szemem, semmi nem látszott rajta. Ilyen egy gyáva férfi. Vagy nő, tettem hozzá, de azt már csak magamban, hogy ha akarom, el tudjam felejteni."
Grecsó Krisztián új regényének hősei hisznek az öröklődésben. Tudják, hogy a génekkel együtt sorsot is kaptak. A főszereplő - egy harmincas éveinek közepén járó férfi - aggódva figyeli magát, saját mozdulatait, testének minden változását. Barátnője elhagyja, ráadásul egy családi titok véletlen lelepleződése miatt rejtélyek hálójába gabalyodik. Miközben az összes talányt földeríti, magára ismer. A türelmetlen lánykérésekben, a titkos szerelmekben, a hosszú évek magányos várakozásaiban egyre inkább ő a főszereplő. Hiszen nem csak a mozdulatait, a haja színét, a testalkatát kapta a családtól, de ha jól figyel - a jövőjét is.
Az addig széttartó életpályák a ma Budapestjén találkoznak. A Mellettem elférsz nem egyszerűen családok, generációk, szerelmek és vágyak regénye. Mert bár átutazunk vele a huszadik századon és a Kárpát-medencén, mégis, a könyv minden mondatával a mához, a mának szól.
