"Rajta tehát, és fordításunk némi gondot és elhányatott iparmű darabjaira is, hogy így hajdani művészetünk és iparunk úgy is gyéren elszórt maradványait összeállíthassuk. Így buzdítja kora kutatóit Rómer Flóris arra, hogy az ismeretlenség homályába rejtőző középkori kályhásipar kutatásával foglalkozzanak. Hosszú csönd után végül is e század elején Divald Kornél az, aki az addig előkerült leleteket összegyűjtve, elemezve, a művészet rangjára emelte a középkori kályhásság hagyatékát. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy mint iparostevékenység, a kályhásság a zárt céhkereteken belül nem szerepelt önálló mesterségként. Első írásos feljegyés a XIX. századból említ kályhást. A fazekasok egyéb kerámiatermék mellett gyártották a kályhacsepméket. A kassai fazekascéh 1574-ből származó artikulusaiban a fazekas edénygyártó tevékenysége után aprólékos gonddal részletezik a csempekészítés és kályharakás módjait és költségeit. Az egyes városok limitációiban is mindig a fazekasok termékei között szerepel a hályhacsempe, s ugyanitt a kályhás kemence rakásának költségei.
Az elmúlt száz év kályhacsempe-kutatásából az utóbbi 50 év érdemel különös figyelmet. Ezen belül is Holl Imrének a budai várpalota XIV-XV. századi kályhacsempéit ismertető és elemző tanulmányai jelentették azokat az alapvető munkákat, melyek valójában elindították a modern kutatást. Az ő munkájához kapcsolódva főleg a XV. századi lovagalakos kályha körének kutatása terebélyesedett ki. Az ország más területein előkerült hasonló korú, vagy ugyanahhoz a típushoz tartozó csempék feldolgozásával számos cikk tette árnyaltabbá, vagy módosította a kisebb-nagyobb mértékben a XV. századi kályhákról alkotott képet. Természetesen a kutatás nem áll meg, és újabb publikációk és leletek bővíthetik a képet.
