Hadrovics László - Magyar frazeológia

Az irodalmi nyelvek legtöbbjének van frazeológiai szótára, de kevés az olyan mű, amely a frazeológiát a maga szerves összefüggéseiben tekinti át. Ilyen mű eddig a magyarban sem volt. A régebbi kutatók, mint Csefkó Gyula, Kertész Manó, Tolnai Vilmos és korunkban főleg O. Nagy Gábor a frazeológiának inkább csak azokkal az elemeivel foglalkoztak, amelyek megértéséhez művelődéstörténeti magyarázat kellett. Ez azonban a frazeológiának csak egy kis része. A jelen munka megkísérli az egész frazeológiát összefogni, vagyis a grammatikai kapcsolatokból származó és a stilisztikai eredetű frazémák kialakulását mint egységes történeti folyamatot értelmezni, és a fejlődés mozgató erőit bemutatni. Így a konkrét fogalmi síkról az elvontra való átmenet mellett állandóan utal az eufemizmus, a tabu, a folklorizáló alakváltoztatás és a hanghatárok (mint az összecsengés) formáló erejére. Az összefoglaló törzsszöveghez néhány részletesebben kidolgozott szólásmagyarázat csatlakozik. A munka nagyarányú önálló anyaggyűjtésen alapul, de felhasználja a szakirodalmat is. – A mellékelt tartalomjegyzék képet ad az anyag terjedelméről, rendszerezéséről és a részletek kidolgozásáról.