"...A teremtéstől számított kilencszázharmincadik évben távozott el Ádám ebből a világból, április hónap tizennegyedikén, pénteken kilenc órakor, abban az órában, amelyben Krisztus, a fiú szenved majdan a keresztfán. Ugyanabban az órában adta vissza lelkét a teremtőjének Ádám atyánk s távozott el ebből a világból. Ádámot, miután meghalt, parancsa szerint bebalzsamozta fia, Sét, mirrhával, fahéjjal és kassziával. Minthogy ő volt az első halott a földön, felettébb meggyászolták: száznegyven napig gyászolták, majd felvitték a holttestét a hegytetőre, és eltemették a Kincsesbarlangban."
"...Eluralkodott tehát a paráznaság Káin leányain. Szemérmetlenül kergették az asszonyok a férfiakat, s úgy egyesültek egymással, akár egy vad csordában, nyíltan és szemérmetlenül egymás előtt paráználkodtak. Két, sőt három férfi ugrott egy asszonyra, s maguk az asszonyok is futottak a férfiak után, mivelhogy minden démon ott, abban a táborban gyűlt össze, s tisztátalan lelkek bújtak az asszonyokba. Leányaiknál csak öregasszonyaik voltak bujábbak, az apák és fiak meggyalázták anyjukat és húgaikat, a fiak nem ismerték apáikat, s az apák nem tudták megkülönböztetni fiaikat. A Sátán volt ennek a tábornak a vezetője."
"...Beteljesedett a törvény és a próféták, és Ádám - küldetése szerint - megpillantotta az élő vizek forrását, amely felülről áradt feléje az ő megváltásra: ekkor megsebezte Krisztust a lándzsa, s vér és víz fakadt az oldalából; egymással azonban nem keveredtek össze. Miért jött ki a vér a víz előtt? Két ok miatt. Az egyik ok az, hogy a vér által adatott meg az élet Ádámnak, majd az életet és feltámadást követően adatott meg néki a víz a keresztséghez. Továbbá pedig azért, mert a vér nyilvánítja ki, hogy Krisztus halhatatlan, a víz meg azt, hogy ugyanakkor halandó és szenvedő is. A vér és a víz tehát alácsurgott Ádám szájába, aki ezáltal részesült a megváltásban, és magára öltötte a dicsőség palástját. Krisztus önnön vérével írta meg a bebocsátó levelet a Paradicsomba, és azt a lator kezébe adta."
Ezek az idézetek dióhéjban szinte keresztmetszetét adják a Kincsesbarlangnak, s - elárulják: a mű a Biblia sajátos parafrázisa - ugyanakkor érzékeltetik színességét, érdekességét, naiv báját és precíz tudálékosságát, mindazt, amiért napjainkban is élvezettel vehetjük kézbe a 4. századi szír irodalomnak ezt a gyöngyszemét.
