A bányászember alapvetően vidám természetű. Hajlik a heccelődésre, mindig kapható egy kis mókára, s nem idegen tőle a pajtásias élcelődés, ugratás, de az olykor keményebb, ám mindig harsány nevetésben enyhülő kollegiális kitolás sem.
Különös kompenzációja ez az izzasztó, férfias, embert próbáló napi küzdelemnek. Kollektív fintor a rájuk leselkedő ezernyi veszélyre.
A kötetben közreadott több mint száz történet - amely egy fronti csapat mulatságos kalandjain keresztül a szakszervezeti mozgalom és a bányászélet görbe tükrét tartja elénk - egy évtized termése.
Kor- és kórtünet, hiszen e tíz esztendőben benne van a pártállami idők minden hősiessége és nyavalyája éppúgy, mint a rendszerváltás eufóriája és összes csalódása, de tetten érhetők az aktuálpolitika botladozásai, a jelen reményteljes tétovaságai is.
Mindezt olyan optikán keresztül szemlélhetjük, amely a dolgok és történések fonákját láttatja velünk.
A szerző hisz a humor javító erejében, s vallja, hogy ha valaki, olvasván ezeket az írásokat, magára ismer, s az első hökkenet után tovább tud nevetni, talán jobban figyel, hogy legközelebb ne essen ugyanabba a hibába.
