Az Otthon vándorai elhagyják szülővilágukat. Már hosszabb ideje készülnek erre az utazásra, hiszen jól tudják, hogy az őket éltető nap hamarosan kimeríti utolsó energiatartalékait, és kihuny. A távozás időpontját azonban előbbre kell hozniuk, mert pusztító ellenséges hatalom tűnik fel a világegyetemnek abban a részében, amely eddig csak az övék volt; az Xtrykxek leigázással, megsemmisítéssel fenyegetik őket. Az otthoniak már évmilliók óta nem ölnek, nem pusztítanak, nem háborúznak. Erkölcsi érzékük elutasítja az élőlények pusztítását, eszközük sincs hozzá, a fogalmat sem ismerik már, elfelejtették. És most hirtelen védtelenné váltak. Szinte menekülésszerűen hagyták el hazájukat: az Otthon bolygót, hogy áttelepüljenek a világegyetem egy távoli részébe. Bowud parancsnok és társainak űrhajója azonban belefut egy gyilkos erejű Xtrykx-támadásba. És itt a nagy kérdés: mit tegyenek? Hagyják elpusztítani magukat? Vagy védekezzenek? Netán próbáljanak ellenállni? Támadni? Mi a fontosabb: az életben maradás vagy a szokásokhoz, az elvekhez való ragaszkodás?
Az a megoldás, amit kényszerűségből választanak, újabb, hihetetlen kalandokba sodorja őket.
