A francia férfi olyan, mint a többi. Mint a magyar. Fiatalon kitombolja magát, kalandjai, szerelmei, szeretői vannak. De nem veszi-e zokon, ha jövendőbelije is ugyanilyen szabadon éli világát? Aztán megnősül, mert a házasság az egyetlen lehető megoldás. De jó megoldás-e? Mi történik, ha jönnek a gyerekek? Ha "közepes" keresetéből nem futja nagy lakásra, a kényelem szükséges eszközeire, az olykor mértéktelennek látszó asszonyi, anyai igényekre? Melyikük munkája fárasztóbb, melyiküké fontosabb: a gyerekekkel nyűglődő asszonyé vagy a pénzkereső férjé? Ki a hibás, ha a valahai szép nő már nem olyan kívánatos, ha egy kicsit elformátlanodik, ha lomposan jár, ha kedvetlenül fekszik az ura mellé? Vagy a korosodó férfi fogyatkozó tüzében van a hiba? S aztán: ki s hogy nevelje a gyerekeket? S melyikük családjának van több joga ebbe-abba beleszólni? A Rezeau család, az Exfeleség világszerte népszerű írója egy francia családról beszél. A család válságáról, a nő-férfi viszonyról. A pontos látlelet ránk, magyarokra is érvényes.
