Különc borvidék. Lehet, kicsit „különc" cím, de aki végiglapozza a kötetet, talán egyetért vele, mert a Soproni borvidék valóban olyan sajátos, egyetlen más borvidékkel sem összehasonlítható jegyeket mutat fel, amelyek mindegyiktől megkülönböztetik. A múlt és a jelen néhány részletének feltárása, bemutatása persze csak „útmutató", hogy aki valóban szeretne megismerkedni a világörökségben lévő borvidékkel, a soproni borokkal, az kedvet kapjon akár egy pohár kékfrankosra vagy kései szüretelésű zenitre. A soproni borászok a rendszerváltás után talán kicsit későn ébredtek, tőkeszegények voltak, ezért hátránnyal indultak, de az elmúlt években sokat tettek azért, hogy behozzák lemaradásukat és a borvidék „visszafoglalja" az elmúlt évszázadokban kivívott helyét a magyarországi és az európai borpiacon. Hogy törekvéseik nem voltak hiábavalóak, azt azok az elismerések is bizonyítják, amelyeket az elmúlt években értek el nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi versenyeken is. Sopron és a bor ezredéve összetartozó fogalmak. Akik napjainkban dolgoznak a szőlőkben és a pincékben, azok teremtik meg a lehetőségét, hogy újabb évszázadok után is teremjen még szőlő a Fertő-parti lankákon, hogy Sopron megmaradhasson olyan városnak, amelybe érdemes - éppúgy, mint a múltban - messze földről is ellátogatni. Köszönet érte. És köszönet jár azoknak is, akik segítették, támogatták a könyv megjelentetését, a soproni önkormányzatnak, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácsnak és a Kisalföld napilapnak.
