Huszár Tibor, Szabó János - Restauráció vagy kiigazítás

Ez a kötet olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek - két kivétellel - először látnak napvilágot, első eredményként arra vállalkoztak, hogy a lehetséges mértékig dokumentálják, s empirikus módszerekkel feltárják XX. századi történelmünk "Kádár-korszak" névvel elhíresült periódusában a politikai főhatalom természetét, közelebbről annak centrális jelentőségű mozzanatát, a hatalmi represszió külső és belső kondícióit, szerveződését, intézményesülését és használatának tényeit, valamint folyamatait.
Az olvasóban felvetődhet a kérdés, hogy miért csupán az 1956-63 közötti időszakkal foglalkozunk, ám a dolgozatok megismerése nyilvánvalóvá teheti, hogy e periódus a totalitárius állam "restaurációja, vagy kiigazítása" kondícióinak folyamataiban logikailag egységes, így a különböző aspektusokból történt elemző körüljárások nem jogosulatlanok. A szerkesztők éppen a logika teljessé tétele érdekében döntöttek két kutatáson kívül, folyóiratban már publikált tanulmány (Markó György: A katonai bíróságok statáriális ítéletei 1956. december - 1957. október között, valamint Ripp Zoltán: Zártállami Parlament c. tanulmányok) beemelése mellett.
A kötet valamennyi dolgozatán áthúzódó alapprobléma az, hogy vajon hogyan őrződött meg a forradalmi kataklizma után a hatalom totalitárius alapszerkezete, minek kellett történnie, s milyen szándékos változásokra volt szükséges ahhoz, hogy a hatalom lényegi kontinuitása megőrződjék. A kutatók és a szerkesztők is tudatában vannak annak, hogy a Kádár-rendszer genezisének teljes történetéhez további ismeretekre lesz szükség, s ezek minden bizonnyal előállanak majd a kutathatósági korlátok teljes megszűnésével.