A magyar irodalom legbölcsebb, legderűsebb esszéregénye a megöregedésről és a meghalásról. Egy életmű betetőzése is egyben, meg az életé is. Ajánlás helyett két rövid idézettel kínáljuk a könyvet:
„Jól közeledni tehát végnapjainkhoz udvariasság. A megöregedés illemtanának fővizsgája, hogy miképp húzzuk be magunk után az ajtót. Miképp tűnünk el a függöny mögött, mely gorteszk komédiánkat befejezi. Erre azzal a meggondolással kell fölkészülnünk, hogy még egy pillangó halála is botrányos ellentmondás.”
„Minden filozófia – s minden költői lobogó – következetesen a halál, a biztos vesztés ellenében lobog. Oly kitartóan, hogy már-már reménnyel.”
